A lefejez�s divatj�t �lj�k. A „t�ls� partr�l” jelentkezve magam is csak most tudom tov�bb�tani soraimat az �rgusnak. Sajnos ott nem olyan pofonegyszer�ek a dolgok, mint itt. Az �rgus c. foly�irat a 2004. 1-2.sz�mban Provincializmusra �t�lve c�mmel ker�lt nyomtat�sba egy r�gebben pap�rra vetett fogalmazv�nyom Rajnai L�szl�r�l, a jobb sorsra �rdemes, P�csett �lt �s ugyanott elhunyt �r�r�l. A foly�irat 2004. 7-8. sz�m�ban egy ehhez kapcsol�d� „hozz�sz�l�sk�nt”(?) A provincialista bossz� c�m� terjedelmes vitaanyag jelent meg Pint�r L�szl� al��r�s�val. Az eredeti cikkn�l is terjedelmesebb sz�veg mer� gyal�zkod�s. Egyszer�en el is mehettem volna a sajn�latosan egyre mindennapibbnak sz�m�t�, �mely�t� eset mellett, de t�bben �vtak ett�l.

Amikor az �tsz�li sz�veget – mer� v�letlens�gb�l n�mi k�sedelemmel – elolvastam, a szerkeszt�s�g m�r le is z�rta a „vit�t”. J�llehet, olyan volt ez a  bizonyos megnyilv�nul�s, mint amikor valaki s�t�t szob�ban rohang�lva egy �les borotv�val �ssze-vissza hadon�szik. Egy�rtelm� volt: ezzel a „sz�veggel” nem is lehet vitatkozni. Rajnaira eml�kez� �r�som akkori megrendel�je, az �rgus kor�bbi f�szerkeszt�je, P. I. arra k�rt, hogy ez�ttal „az embert” id�zzem meg. �gy sajn�latosan beleker�lt a sz�vegbe Cs, Gy. p�csi k�lt� is. Rajnai maga �rta le a V�r�smarty f�lsz�veg�ben mindazt, amit �r�somban j�szerivel megism�teltem. A c�l r�szemr�l nem a k�lt� „le”-�rt�kel�se volt, hanem eml�kez�s az elm�lt id�k egy perif�ri�ra k�nyszer�tett, �rt�kes alakj�ra, Rajnai L�szl�ra.

Meglep� megnyilv�nul�s�ban P. L. m�g a v�delm�be vett ap�s�t, az �ltalam szerinte megt�madott k�lt�t is f�lre�rti, f�lremagyar�zza. A terjedelmes, ellentmond�sos sz�vegdzsungelb�l viszont annyit e hangnemre s�keten is kihallok, hogy a Cs. Gy.-vel kapcsolatos p�r mondat P. L.-t rokoni �rz�seiben s�rti. Ezt sajn�lom, de azt, amit a saj�t tapasztalataimmal egyez�en is megfogalmaztam, v�ltozatlanul fenn kell tartanom. Cs. Gy – b�r emberker�l�, m�gis emberbar�t volt, ez�rt aligha helyeselt volna b�rki, �gy ak�r a veje r�sz�r�l is egy effajta �nc�l� al�mer�l�st a legtasz�t�bb �szt�nvil�gba.

P. L. mintegy f�l�lomszer�en visszat�r�en j�tszadozik, �lcel�dik a nevem f�l�tt, egyben mint �sellens�gre, igyekszik – arra, amit alakomk�nt �sszefabrik�l mag�nak – koncentr�lni. A hangnem, ahogyan ap�sa �s a kult�ra �ltal�ban vett v�delm�ben f�ll�p �s A provincializmus bossz�ja c�m� irom�ny�ban megenged mag�nak, alulm�lhatatlan. Olyan sz�rnyeteg alakzatok egy�ltal�n nem is l�teznek, mint amilyennek engem v�l l�ttatni, puszt�n abb�l kiindulva, hogy hangot mertem adni egy – egy�ltal�n nem egy�ni v�lem�nynek. Azaz, le mertem �rni, hogy Cs. Gy. nemzed�ke m�sodik vonal�ba tartozik. (Az els� We�res�, Pilinszky�, K�lnoki� �s m�sok�.)

Viszonz�sk�ppen „hazugnak” nevez, meg „hullagyal�z�nak”. Ezeket itt �s most �gymond, illene visszautas�tanom. Azonban el�gnek tartom kijelenteni, hogy nem szok�som hazudni, hullagyal�zni. Viszont P. L. olyan �ll�t�sai, mint hogy valaha is p�rttitk�r lettem volna, szemen szedett hazugs�g. P. L. m�dszeresen �s egy v�gt�ben �sszekever m�sokkal. J�, hogy Cs. Gy. kapcs�n nem egyenesen Acz�l Gy�rggyel... Esetleg Joszif Szt�linnal. Mellesleg az �ltala emlegetett Cs. Gy.-�letm�-kiad�s kiad�ja val�ban p�rtitk�r volt. No �s?

Ezek ut�n nincs m�s dolga imm�r a P. L. alulm�lhatatlan m�v�ben egyszer�en csak „bebesik”-nek nevezett l�nyek egyik�nek, m�g ha az rendelkezik is n�mi un. magyar �llampolg�ri jogokkal, mint, hogy tisztelettel tudassa ismer�seivel: 2004. nyar�n hal�lra �t�lt�k, �s ugyanakkor ki is v�gezt�k. T�rt�nt mindez P. L., Cs. Gy. P�csi k�lt� vej�nek �t�lete alapj�n, fellebbez�si lehet�s�g n�lk�l, az �t�lkez�, egyben �t�letv�grehajt� r�sz�r�l saj�t kez�leg v�grehajtva. Az �ldozat holt�ban is itt �rzi a nyaka t�j�n a d�h�dten h�rg� vej gy�l�letteli liheg�s�t... Hja, nagy divat manaps�g a lefejez�s.

Fogadja r�szv�temet! �s, tov�bbi j� �jszak�t!  

2004. szeptember–2005 janu�r-j�lius                                                 Bebessi B. K�roly