A Fafarag�t k�l�n�s, halk szav� ifj�nak ismert�k a sz�l�v�ros�ban. Szemeiben titkok par�zslottak; nem szerette az er�tlen k�zfog�sokat �s a hozz�juk tartoz� embereket.

Alaposan kellett ismerni a nyelv�t, s�t mit�bb, vigy�zni kellett vele! Cs�ndes, hat�rozott l�pte, egyenes tart�s�nak hetykes�ge m�g�tt bizalmatlans�g munk�lkodott, ami ellen t�rv�nyszer�en kudarcot kell, hogy valljon az �rtelem.

A benyom�skelt�shez ellenben mesterien �rtett. Ak�rhova l�pett is be, mindig egy pillanatnyi cs�nd maradt m�g�tte. H�d�tani tudott. Egyk�nt udvarolt neki az eg�sz t�rsas�g.

Bar�ti besz�lget�sek alkalm�val azonban, ha a gyermekkor�r�l k�rdezt�k, �rz�d�tt rajta, nehez�re esik az eml�kez�s.

Apj�t a fi� sz�let�se ut�n nem sokkal ut�lat fogta el a v�ros ir�nt, ahol laktak.  �gy tartotta, kisst�l�, unalmas �s egyhang� k�r�l�tte az eg�sz vil�g. � idegen a saj�t k�rnyezet�ben. T�bbre �rdemes.

Neh�z pillanataiban duzzogva z�rk�zott be a szobr�szm�hely�be. Esetleg napokra elt�nt minden k�l�n�sebb magyar�zat n�lk�l, cimbor�khoz, n�kh�z, vagy ki tudja hova; hogy k�s�bb azt�n borost�s arccal �s lesov�nyodva, de mindent egybevetve nyugodt lelkiismerettel, k�z�ny�sen t�rhessen haza.

A fi� kezdetben m�g nem akart �t�lkezni felette. Okos gyerek volt, az a fajta, aki a legs�lyosabb gondokat is �nk�m�l� m�don k�pes mag�ban helyre tenni. Csup�n a mell�z�tts�get unta el hamar.

M�g apja t�vol volt, � titkon fadarabk�kat gy�jt�tt. Kiv�rta az alkalmas pillanatot, amikor nem figyel fel� senki, azut�n a m�helybe vitte �ket. M�g csak villanyt sem gy�jtott. A legt�k�letesebb nyugalomban szeretett dolgozni.

Egy�bk�nt ott tal�lkozgatott egyetlen le�nypajt�s�val is. Olykor egy�tt szobr�szkodtak, m�skor a le�ny csak n�zte, hogy bar�tja �gyes kezeivel mik�pp tudja a kem�ny anyagot is hamar sz�ra b�rni.

Munk�juk gy�m�lcs�t a fi� k�s�bb gondosan elrejtette a szekr�nye m�g�. Hab�r nem volt erre k�l�n�sebb sz�ks�g. Apja, ha otthon volt is, csak igen ritk�n n�zett a szob�ja fel�, a h�zukba pedig, a l�nyt kiv�ve egy�bk�nt sem l�pett be vend�g, m�r �vek �ta.

A l�togat�ba �rkez� rokonoknak, bar�toknak egyar�nt be kellett �rnie a gar�zs f�lhom�ly�val, aminek a mi�rtj�t az id� m�l�s�val egyre kev�sb� igyekezett feszegetni b�rmelyik�k is…

A t�r�keny idegzet� anya igazs�g szerint ugyanis t�lont�l megk�sve eszm�lt r� szorongatott helyzet�re. Hogy k�ptelen elvinni az �sszes terhet, egymaga.

Az els� �vekben m�g felel�ss�ggel tette a dolg�t. �r�lt, ha �r�lnie illett. Lehajolt, ha le kellett hajolnia, hogy hely�kre tegye a rendetlen�l hever� t�rgyakat. Csakhogy ez a gyakorlat az �vek sor�n lassacsk�n egyre ink�bb elkopott az �let�b�l, hogy k�s�bb azt�n v�gtelen sz�neteknek, folytonos t�preng�seknek adhassa �t hely�t a mindennapi rutin.

Ezekben az �resj�ratokban sokat �lt rendetlen asztal�n�l. F�radt volt. Hegyes �ll�t az �kl�n pihentette meg; �s k�zben, mert nem tal�lt okosabb elfoglalts�got, meglehet�sen ellenszenves, viszont az � szemsz�g�b�l k�zenfekv� elk�pzel�seket �rlelgetett.

Az apa h�tlens�g�t gondolatban a fia nyak�ba varrta. Gyermek, szeg�nys�g, �s h�tlens�g lassank�nt egyetlen, elv�laszthatatlan fogalomm� forrta ki mag�t benne, s min�l ink�bb elhatalmasodott rajta keser� meggy�z�d�se, ann�l b�kez�bben osztotta a ver�st.

A Fafarag�r�l �gy t�nt, leperegnek az �t�sek �s szitkok. Er�s volt, kem�nyfej�, de sz�letetten nagyvonal�, eln�z� fajta. Sz�ve m�ly�n alkalomadt�n m�g sajn�lni is tudta beteg anyj�t �s k�nnyelm� apj�t. S�t, tov�bbmegyek, olykor titkon cs�ppet tal�n m�g el�gedett is volt vel�k:

Az �lvezetekb�l hatalmas szeleteket vehetett el mag�nak, mert nem b�ntette senki. Ivott. Sz�rakozni j�rt. De m�s alkalmakkor az�rt, ha a rendes emberek �nnepre k�sz�l�dtek, �t is megsz�l�totta a v�rakoz�s fesz�lts�ge, a boldog zsivaj; j�llehet arra csak a maga m�dj�n tudott v�laszolni.

Megvet�en, szemeiben medd� irigys�ggel figyelte, ahogy m�sokat �lelget �s k�nyeztet az anyjuk. �gy tartotta, ezek az �rz�sek sek�lyesek, h�tk�znapiak; �s ezzel egy�tt az � sz�m�ra t�k�letesen �rdektelenek is.

Sz�vesebben hallgatott egy m�sik, ugyancsak m�lyr�l j�v� hangra. Ez a hang az apja m�hely�be sz�l�totta. Azt s�gta, ott feln�ttebb dolgokkal lehet foglalkozni.

A munk�val t�lt�tt id� alatt t�k�letesen ki volt b�k�lve helyzet�vel. Mag�ban olykor- olykor m�g el is kellett mosolyodnia. Mert azokban az �r�kban megadatott neki, hogy zavartalanul �lmodozz�k szabads�gr�l, f�ggetlens�gr�l, meg eff�l�kr�l; s gondolatait egy l�nyegesen �szint�bb, �m csak kevesek �ltal ismert nyelven fejezhette ki.

Rendben is van mindez, ha az ember serd�l�fi�. De �t sajnos feln�v�n sem hagyta el a szenved�lye. Akkor pedig m�r nem csak f�t, azt�n k�s�bb a k�vet, hanem az embereket is szerette megfaragni; �s ez ak�rhogy is n�zz�k, kev�sb� bocs�natos.

�t akarta �lni egyszer, amint egy�nis�g sz�letik ak�r egy sz�nnival�an h�tk�znapi emberb�l, az � k�zrem�k�d�s�vel, az � kezei k�z�tt. Ezt szerette volna szoborba �nteni.

Egy f�lledt, k�s�ny�ri d�lut�non j�tt el sz�m�ra a r�gen v�rt alkalom.

�ppen v�s�rolt, s amikor az ajt� fel� indult volna, egyszer csak v�ratlanul gyermekkori bar�tj�t pillantotta meg.

A le�ny n�h�ny aj�nd�knak val�, d�szes gyertya el�tt �llt, �s b�m�szkodott. Sz�rakozott volt. �gy t�nt, mintha csak a semmibe hunyorogna. De a k�vetkez� percben meg�ledt az arca. Sebesen sz�ttekintett. M�lyet l�legzett, l�pett egyet a t�rgyak fel�, majd egy �vatlan pillanatban, amikor senki nem figyelt r�, mag�hoz vett k�z�l�k egyet. Azut�n, mint aki j�l v�gezte dolg�t, el�gedetten s�t�lt tov�bb.

A Fafarag�n k�v�l szerencs�re nem volt m�s szemtan�ja a jelenetnek. �t azonban alaposan felkavarta az a n�h�ny pillanat, mert k�l�n�s, addig nem bolygatott, a m�lyben szunnyad� k�peket h�vott el� bel�le:

Egyszer a le�ny f�radtan �lt az asztaln�l, �s hegyes �ll�t az �kl�n pihentette meg. M�sszor lehajolt, �s egy halom �js�gpap�rt rendezgetett a l�bai el�tt, f�rg�n �s �d�n. Egy �jabb villan�sn�l avatott mozdulattal emelte kicsi kezeit, �s �t�tt vele, f�jdalmasat, nagyot; vagy �ppens�ggel �gy, mint r�gen, az apa m�hely�ben �lt �s faragott.

-Eg�szen megv�ltozott az eltelt id� alatt. Olyan k�s�rtetiesen hasonl�t valakihez! –Futott �t a fi� agy�n sebesen �s r�viden. -� kell! –F�zte tov�bb a gondolatot n�m�n. –R�la fogom megmint�zni a k�vetkez� szobromat. 

Siet�sen v�gott �t a helyis�gen. A k�vetkez� percben �szrev�tlen a l�ny mell� ker�lt.

-Tolvaj. –�dv�z�lte halkan. Nevetett hozz�. Egy�b ir�nt v�gig enyhe kis t�lz�sokkal, kedvesen �s finoman besz�lt.

Att�l a d�lut�nt�l fogva nem csak a k�sz�l� szobra, hanem bar�tja jellem�nek kibontakoztat�sa is �lland� feladatot adott neki. �gy �lte meg akkor, �letm�v�n dolgozik. Azt azonban nem akarta �szrevenni, hogy a k�sz�l� munk�r�l hol az apja, hol az anyja, m�skor pedig a saj�t von�sai tekintenek vissza r�. Csak annyit l�tott, valami nincs rendben, �s � ebbe nem akart belet�r�dni.

-Ha el�gg� �nmagad voln�l m�r, az r�d volna �rva. Akkor tal�n jobban haladna a szobrom is. –Mondta a le�nynak b�tor�t�lag, miel�tt sokadszorra is �jra elkezdte volna a munk�t; s k�zben fel sem �tl�tt benne, hogy kudarcai ok�t els�sorban mag�ban kell keresnie.

-Ki kell tartanunk az �tleteink mellett, ak�rmilyen k�ptelennek is t�nnek. Nem engedhetj�k, hogy m�sok d�nts�k el helyett�nk, mi a helytelen, vagy a helyes! –Folytatta elt�k�lten, mert kitart�, makacs ember volt, aki nem adja mag�t sz�pszer�vel; b�r �rtani igaz�b�l akart senkinek.

Mindent egybevetve el�gedett volt a folyamattal. N�vekv� �r�mmel figyelte, amint p�rtfogoltja a legk�l�nf�l�bb id�pontokban t�nik fel a liftben, vagy a l�pcs�fordul�ban, t�m�tt t�sk�val a v�ll�n. 

Mert a le�ny t�ls�gosan is fejl�d�k�pesnek bizonyult mellette. Nap-nap ut�n egyre t�bbsz�r vette nyak�ba az alkonyod� v�rost. Az �zleteket j�rta.  (Ezt a n�h�ny sort kih�ztam.)

Ezeket otthon k�s�bb b�szk�n mutatta meg a Fafarag�nak, majd �vatoss�gr�l t�bb� tudom�st sem v�ve kezdte el�lr�l megint. Veszt�re cselekedett…

-Holnapt�l tiszta lappal fogom kezdeni. –S�hajtotta egyik este az ujjait t�rdelve, majd szinte bocs�natk�r�en f�zte hozz�: -Hi�ba is v�gattam a hajamb�l, felismernek �s gy�l�lnek a v�rosban minden�tt.

Mik�zben besz�lt, egy pillanatra leszegte a fej�t, szorosan beharapta a sz�ja sz�l�t, v�g�l �sszeszedte mag�t �s kib�kte: -Munk�t kaptam, messze innen.

Vissza sem n�zett, miel�tt betette maga m�g�tt az ajt�t. S�hajt�snyi id�re torpant csak meg. Egyszer, utolj�ra belef�lelt m�g az �jszaka megszokott zajaiba, azut�n m�r siet�sen t�vozott.

S hogy a Fafarag�val mi lett v�g�l? �gy hallottam, felkereste a csal�dj�t kilenc �v ut�n, s az otthon t�lt�tt id� alatt v�gleg felsz�molta a piszkos k�lv�rosi h�z gazd�tlan rendetlens�g�t. K�vetkezetesen, apr�l�kos gonddal rendszerezte a t�rgyakat, m�g v�g�l minden a hely�re nem ker�lt.

Hogy ezzel egy�tt siker�lt e embert faragnia mag�b�l, �s az �rz�seit is eltenni oda, ahova igaz�b�l val�k, soha nem fogom megtudni. De e szempontb�l rem�nykelt�, hogy egy ki�ll�t�sa alkalm�val el�ker�lt egy szobor, amin mindenkinek megakadt a tekintete: bar�tja volt rajta, t�k�letlens�g�nek m�rt�ktart� pomp�j�ban. �s senki m�shoz nem hasonl�tott!