Jvorka gnes: Furcsk az emberek
Furcsk az emberek. Furcsa ez a lhasg.
Csak nyugalom legyen. Semmi ms.
Ki hvelyemben bntetlen matat,
durvn belmnyomja koszos ujjt,
mert mly lomban ztykldm
egy busz htuljn, azzal a vilg jt mulat,
fasza a csv, kocsmja van,
a Surnyi ton keresd a Gyngyben
plinkaszagt s pnzt dgivel
leld t, megrdemli, aztn letette
az asztalra, amit kell, ht mirt ne
nylhatna egy nevenincs n
tlagos nemi szervbe?
Mert mikor felbredek, s sikoltok,
n vagyok az, aki botrnyt okoz.
A busz tele rendrkkel, a szabadsgukat
tltik, meg is rdemlik, ht mit vacakolok
holmi kis nylkls miatt, fogjam mr be
a szm, aludni akarnak, hossz az t hazig,
megrtem, megrtem lassan, kuporgok
az ablakhoz nyomva az arcom, kezeim
grcssen sszeszortott lbaim kzt,
sosem fogom tudni lemosni a mocskot.
Mondom. Furcsk az emberek. Furcsa ez a nmasg.
s kint az jszaka. Rohan rajta a busz t.
|