�gy kell ezt  csin�lni, szerb zen�t hallgatni a len�m�tott t�v� el�tt,

a soros �s volt �s leend� minisztereln�k�t mosolyogva n�zni,

k�zben dugni egy j�t, ma is csak te �lvezt�l el, kedves,

na j�.

Azt�n gondolkodom, �ssze�tv�n a tenyerem led�r ruh�zatomban

el�tted, ki a megh�d�tand� f�rfit�rsadalmat k�pviseli nekem,

de err�l a parlamentben – term�szetszer�leg – egy sz�t sem ejtenek,

csak az ad�j�v��r�s, az aut�p�lya, a kompenz�ci�, a nyugd�j �r�l meg

bennem.

�gy tov�bb tekerem a testem, ezt a nagy magyar t�rsadalmat t�ncolom meg

neked, nem kell f�radnom azzal, hogy kijav�tom a sz�sz�l�

nyelvtani hib�it, �s m�r az is mindegy, hogy mely nemzet kult�r�ja

ad nek�nk �r�m�t, csak legyen, h�t nem ez lenne a l�nyeg,

k�rdezem.

K�l�nben meg, mir�l is besz�lek, mikor van, ki a gyerek�t viszi

fogorvoshoz �pp, vagy a sz�leit temeti, szegf�koszor�t t�ve a s�rra,

mert ez a vir�g mindig olcs�, az �v b�rmely szak�ban, �n is azzal

temettem az ap�m, most meg kiraktam az udvarra a k�t

szobamacsk�t.

Mert valakin megint ki kellett t�lteni a d�h�m, f�leg �gy, hogy az

el�szob�ban az �sszes keszty�met �s kalapomat �s s�lamat

a f�ldre haj�tott�k, �s b�rmennyire is sz�gyellem e t�nyt,

az akkor is az marad: kidobtam �ket magunk helyett, lass�

pirkadat.