|
Komjthy Jen: Trj ssze mindent…
Trj ssze mindent, ifju szellem,
Hogy ne maradjon k kvn!
Lerontani e termszetlen
Vilgot ris rm.
Bontsd szt izekre, les elme,
A hazugtest ltszatot;
Minek nincs magva, nincsen lelke,
Tpd ssze, legyen tkozott!
Gylld a mltat, hsi llek,
Elre nzz, csggj a jvn!
Megkveslt, ki visszanzett,
De Lt haladt bizton, dicsn.
Rombolj, pusztts, dlj ssze mindent,
Ami lsdi, korcs, beteg,
Mi nem rez magban Istent,
Mi mstl nyert fnyt, letet!
Utlat, undor nzni nked
A gpi lnyek ezreit.
Ember, hogyan viselje kped,
Akit kltszet nem hevt?
Egymson s egymsbl lnek,
Egymst emsztik, szrplik,
Zsarnok, lakj, hina, vreb ...
Egymst teremtik s lik.
A sok falnk, llektelen test
Egymsra hogy rohan mohn,
A sok vandl, vrszem hentest
Nem nzheted te lmodn!
Itt minden rombolsra lzt
s lzadsra ingerel:
Mintsem tovbb hordozza lncit,
A szellem inkbb gjen el!
Enyszt lng nem szebb-e vajjon,
Mint ami aljasan tenysz?
Buk hs, mint barom az almon?
Klnb-e a tznl a pensz?
Ne higgy te lassu haladsba,
Filisztereknek hagyd e tant!
Termszet rk jhodsa,
Mibl minden nemes fogant.
A rgi rossznak foltozsa
Nem nyerhet rk letet;
Csak az a kornak messisa,
Ki szvben jjszletett.
Llekben jj, nmagbl,
Megistenlt lny, nvilg,
Egy szikra Isten homlokbl,
Flttlen j, remek, csodlt.
Elre ht, te Isten-ihlett,
Kit lelki szomj edz s gytr,
Emelj, ragadj magasba minket,
Tged kvetni szent gynyr!
Teremtsd jj ez vilgot,
Lehelj dicsbb lelket bele!
Magnyod kincseit kitrod:
S benpesl a fld vele.
, gazdagtsd e koldusltet
s rktsed a jelent;
Meghdol itt minden tenked:
, hozd le, hozd a vgtelent!
Jvel, jvel, te bszke korszak,
Mely a szellem szavra kl!
Lednteni e lha, korhadt Vilgot risi kj!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
